Babára várva -Meddőség-

Modern korunk "népbetegsége" 

Munkám során gyakran találkozom e nőiséget leginkább érintő "betegséggel". Hogy miért tettem idézőjelbe? Azért, mivel elég sűrűn a diagnózis nem ismert. Mindkét fél egészséges, csak épp a várt gyermekáldás marad el.

Nagyon összetett az az állapot, hogy meddő valaki, hiszen itt két ember érintett, és az ők együttes örökítő anyagaik.

Viszont semmi nem ok nélküli, ezért kell feltérképezni a meddőség minden lehetséges okát.

Fogalmi szempontból meddőségről akkor beszélünk, ha a gyermeket tervező, termékeny korban levő párnak két év védekezés nélküli együttlét eredményeként sem jön létre várandósság. 

A megtermékenyüléshez nagyon fontos a rendszeres és szabályos ciklus, melyben helyet kell kapnia a peteérésnek és annak felismerhető jeleinek, akár testi tünetek,akár műszeres vizsgálat segítségével. (lásd.: A ciklusfigyelés módszerei oldalon)

Lehetséges okok:  

• ovulációs gondok( nem rendszeres, vagy teljesen hiányzik) 
• stressz
• gyógyszerek, előzetes kezelések hatása ( kemoterápia, antidepresszánsok)
• endometriózis
• petevezető elzáródása, átjárhatatlansága
• magas prolaktin szint
• pajzsmirigy alul- vagy túlműködés
• petefészek kimerülés(korai menopauza)
• petefészek daganat
• szteroid szedés
• hosszútávú fogamzásgátló szedése
• klinikai D3- vitamin hiánya
• gyakori nőgyógyászati fertőzések

A rendszertelen ovuláció utal a progeszteron elégtelen termelődésére. 

Az egyébként is érzékeny progeszteronhormon, mely stressz hatására szinte felemésztődik, egy gyermekáldásra vágyakozó párnál kiszámíthatatlanná teszi a peteérést. A női szervezet progeszteron termelése így szépen lassan lecsökken, nehezítve a megtermékenyítés és egyáltalán az egészségesnek mondható ciklus kialakulását.

Az ovuláció teljes hiánya, az abszolút progeszteronhiány jele. 

Miután már megbizonyosodtunk arról milyen jeleket is kell figyelni a peteéréskor, de nem tapasztaljuk egyiket sem és a labor vizsgálatok is az emelkedett ösztrogén szintet és a minimális progeszteronszintet mutatják, újból fel kell kutatni azt a rejtett okot, ami ezt előidézi. 

Az időnként erős migrénes fejfájás, ami gyakran még gyógyszerrel sem viselhető el, felvetheti a hipofízis adenóma(jóindulatú daganat) gyanúját. Ez elsőre ijesztően hangzik, viszont egy célzott terápia segít ennek az állapotnak a helyreállításában. 

Ugyanígy kell eljárni a hipotalamusz-hipofízis  funkcióbeli eltéréseiről, célzottan kell terápiát kezdeni és helyre kell állítani az egyensúlyt.

 A krónikus stressz talán a következő olyan behatás, mely nem képez külön tünetet csak felemészti szervezetünk raktárait, legyen az vitamin, ásványi anyag,hormon stb. 

A megemelkedett prolaktin szint érintheti, az akár még sosem szoptató, de várandósságra törekvő nőket. A megemelkedett anyatej termelődésért felelős hormon bárkinél előfordulhat, a laborvizsgálatok alkalmával egyre rutinosabban vizsgált hormonnak, ugyanis tudjuk, hogy ovuláció gátló hatása van. 

Talán a legnehezebb helyzetben vannak azok, akiket még un. magzati korukban érte egy akkora környezeti ösztrogén hatás,mely teljesen tönkretette a petefészek állományát, így a hormon termelődését is gátolva. DE a megfelelő és körültekintő vizsgálatok nélkül nem tudunk pontos diagnózist felállítani.
A célzott, erre a területre irányuló laborvizsgálat teljesebb képet ad.

Laborvizsgálatok, melyek rámutatnak a meddőség okára: 3.-6. ciklusnapon vett vérből:
FSH, LH, PROLAKTIN, ÖSZTROGÉN, TSH, FT4, FT3, ANTI-TPO, ANTI-TG, TESZTOSZTERON

A felborult egyensúly általában a progeszteron érzékenységének és az ösztrogén domináns, mindenek feletti túlburjánzásának köszönhető. (lásd. ösztrogén dominancia)

Amennyiben sikerül felderíteni a lehetséges okot, célirányosan meg lehet kezdeni azt a kezelést, mely elősegíti a sikeres megtermékenyülést és lehetővé teszi a várandósság kihordását.

A sikeres megtermékenyülést követően a várandósság 12-14. hetében alakul ki a méhlepény, mely kellő mennyiségű progeszteront képes előállítani a várandósság megtartásához, így segítve a magzat fejlődését. Az első 12-14 hétben, viszont gondoskodni kell a megfelelő progeszteron pótlásról, áthidalva az esetleges saját szervezet által kevesebbnek bizonyult hormonmennyiséget.